2011. május 23., hétfő

Follow me - beszámoló

Szombaton az egész heti hajtás után végre kialudtam magam, rám is fért, hiszen este fontos jelenésem volt az első Fashion Street Budapest divatbemutatón. De haladjunk sorjában...

11 körül érkeztem a Báthory utcába, a Makány Márta szalonba, ahol az utolsó simítások után végre átvehettem a gyönyörű maxiruhám. Régóta szerettem volna már egyet és most itt volt az alkalom a debütálásra:) Mártának ezúton is köszönet érte!!

Némi pihenést követően délután lázas készülődésbe kezdtem - tapasztalt nőhöz méltóan bőven hagytam időt, így volt idő haj- és sminkpróbára is. Nameg persze fotózkodtunk is, hogy ezeket a pillanatokat is megörkökítsük:)







Kevéssel indulás előtt aztán leszakadt az ég... Már láttam lelki szemeim előtt elázott szandálom és csapzott frizurám, de azzal nyugtattam magam " ugyan, ez csak egy könnyű nyári zápor, mindjárt eláll". Nos, a mindjárt kb. fél óra lett, de szerencsére valóban gyorsan száradni kezdett a terep. Azért a biztonság kedvéért kocsival mentünk a metróig:P

Talán a metrón kezdett tudatosulni bennem, mi is vár most rám és a Deákon az aluljáróból felfelé még az is megfordult a fejemben, hogy visszafordulok (hiszen igen, imádom a divatot, de nem feltétlenül a kifutóra álmodtam magam:) ), de Mr. M. átsegített a nehéz pillanatokon, a Gödör bejáratánál pedig már nem volt visszaút...

... és már nem is vágytam rá, hisz alig, hogy megérkeztünk, rögtön "letámadott" két lány, hogy képet készítsenek rólam. Akkor elszállt minden kétség és tudtam, jó helyen vagyok.

Még takarították az eső nyomait, de egyre csak gyülekeztek stílusos "modelltársaim". Megismerkedtem egy másik bloggerinával is, (akinek blogját itt olvashatjátok.)

Majd ismét fotózkodtunk:)

Bloggerek: Festy in Style, Smizedivat (Chaby), László Bea és Katona Bálint leendő divattervező.



Nem sokkal kezdés előtt aztán minden "modell" színes lufit kapott a kezébe, nagyon jól nézett ki:)





És végre kezdtünk...





Nem mondom, szépen próbára tették a szervezők az alkalmi modelleket: vizes lépcső, LÉPCSŐŐŐ (lehetetlen, hogy ne nézz le), lufi a kézben és minden mozdulatodat kísérő fejgép, aminek köszönhetően szinte semmit nem láttam. Se közönséget, se fotóst, de még a következő lépcsőfokot sem:) Mégis, mikor a végére értem a bennem lévő adrenalin hihetetlen boldogsággá alakult: Igen! Megcsináltam! Fantasztikus élmény volt, köszönet a lehetőségért a szervezőknek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Link Within

Related Posts with Thumbnails