Régóta tervezem már, hogy blogolásba kezdek. De mindig volt valami, ami miatt halasztottam a dolgot. Apró-cseprő ügyek... és mögöttük az igazság: a megfelelő pillanatra vártam, hogy TÖKÉLETES legyen! De hála egy M. betűs úriembernek, kezdem megtanulni, hogy kár azokra az úgynevezett tökéletes pillanatokra várni. Talán nincs is olyan. Vagy éppen ez az... és új értelmet nyer a Carpe Diem:)
Mindig is imádtam az öltözködést, a divatot. Kiskoromban, mikor a többi lány énekesnő vagy színésznő szeretett volna lenni, én divattervezésről álmodoztam. Később útjaim kissé más irányba vittek, de a "szerelem" megmaradt. Elvégeztem egy stylist képzést, és lelkesen szívom magamba a pezsgést, ami a divatból árad. Emellett hiszek benne, hogy a kifinomult öltözködés joga mindenkit megillet, legyen fiatal vagy öreg, XS-ses vagy XXL-es méretű, lapos pénztárcájú diáklány vagy gazdag úrinő. Hiszen, ahogy Armani is megjegyezte: "A stílus az egyetlen olyan igazi luxus, amit bárki megengedhet magának függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Ez olyan dolog, ami velünk született, de tanulható, feltéve, ha megvan hozzá az emberben a kellő intelligencia."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése